Chapter Eight

Stronger

Óvatosan eltoltam magamtól a fiút, s a szemébe néztem. Az mindent elárult. Csalódott volt, de látszott rajta, hogy ideges is. Meg akartam neki bocsájtani, de nem ment. Még nem.

-Ezt ne! Felejtsük el egymást. Úgysem találkozunk, már talán soha többé.-suttogtam, mire Ő lesütötte a szemét, majd mintha megvilágosodott volna, rám pillantott, s arcára hatalmas vigyor ült ki. Sejtelmesen néztem rá, már most féltem attól, hogy milyen hülyeséget találhatott ki. Vártam, hogy bökje már ki az ötletét, de Ő még mindig csak vigyorgott. Kezemet meglóbáltam arca előtt, ezzel jelezve, hogy még mindig itt vagyok. Ekkor picit megrázta a fejét, s beszélni kezdett.

-Gyere vissza a turnéra.-jelentette ki egyszerűen, egy óriási vigyor kíséretében, mire nekem alsó és felső ajkam egy kicsit elvált egymástól, s hitetlenül néztem rá. Nem gondoltam volna, hogy majd pont Ő fog visszahívni. Döntenem kéne, de nem tudok. Ha vele megyek, világot látok, de közben ott lesznek a szinte mindennapos viták is, ha pedig nem megyek, akkor talán sosem jutok el olyan helyekre, ahová így eljutnék, viszont biztosan nem bolondulnék meg húsz éves korom előtt. Justin türelmetlen pillantásokkal ajándékozott meg, ezzel jelezve azt, várja válaszomat. De ha én egyszer nem tudom? Nem tudom. Nem tudom eldönteni.
-Holnapig gondolkozok.-mondtam neki határozottan, mire Ő szomorúan bólintott, majd elhagyta a szobámat, én pedig elmentem zuhanyozni, lemostam magamról a mai nap fáradalmait, belebújtam a pizsamámba, s próbáltam nyugovóra térni, persze egyáltalán nem voltam képes elaludni, ugyanis egész éjszaka Justin mondatán járt az eszem. "Gyere vissza a turnéra." "Gyere vissza." végig ez a mondat járt az eszembe, és a válasz. Mindenképpen választ kell adnom, de képtelen vagyok eldönteni. Aztán eszembe jutott anya. Ő is azt akarná, hogy apával legyek. Azt, hogy világot lássak, és hogy embereket ismerjek meg. Ebből adódóan a válaszom igen lesz. Igen. Eldöntöttem, holnap odamegyek Justinhoz, és elmondom neki a döntésemet, s annak okát.

***

Mikor felébredtem, azonnal kipattantam az ágyból, s a fürdő felé vettem az irányt. Ott arcomat megmostam, hideg vízzel, hajamat kifésültem, s laza copfba kötöttem, a sminket pedig most is-mint általában mindig-hanyagoltam. Kiléptem a helyiségből, s a gardrób felé igyekeztem. Próbáltam keresni egy olyan szettet, ami kényelmes, mégis csinos, és nem érzem magam hülyén benne. Ez nehéz volt, de negyed óra után összeállt a számomra tökéletes szett, mely egy fekete, lapos szarú Converse cipőből, egy világoskék forrónaciból, és egy fekete, lenge pólóból, amelyen fehér, vastag betűkkel a 'Believe' felirat díszelgett. Mikor csuklómra pillantottam, szám automatikusan mosolyra húzódott a 'Holdacska tetkó' láttán. Igen, vagy egy tetkóm, de csak egy icipici hold, amit még tizenhat évesen csináltattam, hirtelen felindulásból, de nem bántam meg, mert nagyon szeretem. Mikor teljesen kész voltam, még egyszer végignéztem magamon, majd kiléptem az ajtón. Azt alaposan bezártam, s elindultam Justinhoz, de útközben rájöttem, nem emlékszem melyik szoba az övéké. Megálltam egy ismerős szoba előtt, s kopogtam. Vártam, vártam, és vártam, de semmi. Már épp indulni akartam, mikor kinyílt az ajtó, előttem pedig egy álmos szemű, szétálló hajú, alsógatyás fiú állt, aki biztosan most ébredt fel. Felsőteste láttán elpirultam, s elég rendesen végigmértem, ami neki is feltűnt, mert arcán egy önelégült mosoly terült el.
-Jó reggelt.-vigyorgott még mindig, majd beljebb invitált.
-Neked is. Szóval, azért jöttem, mert átgondoltam az ajánlatodat.-beszéltem hozzá lehajtott fejjel, mert tudtam, hogyha a szemébe nézek elpirulok, és mindent elfelejtek.
-Hallgatlak.-mosolygott rám, s megpaskolta a mellette lévő helyet,-az ágyon-hogy üljek oda. Bizonytalanul, de helyet foglaltam, s sóhajtottam egy hatalmasat.
-Megyek veletek.-suttogtam alig hallhatóan, majd felkaptam fejemet, így szembetaláltam magam, egy gyönyörű barna szempárral, s egy tökéletes arcberendezéssel, melyen egy hatalmas, fülig érő vigyor terült el. Szorosan magához ölelt, majd egyből beszélni kezdett.
-Rendben. Akkor ha szeretnél, át is jöhetsz ebbe a szobába. Még két napot vagyunk itt, utána innen megyünk tovább, Ausztriába. Ma nekem is szabadnapom van, de holnap este koncert, ahová ha gondolod jöhetsz. Sőt, kifejezetten szeretném, hogy gyere. Amúgy, a többiek külön lakosztályban vannak, ez csak az enyém. És magányosan érzem magam, szóval átjöhetnél.-biggyesztette le ajkait, s bevetette a kiskutya szemeket, amiknek sosem tudok ellenállni. Hangosan sóhajtottam, majd bólintottam egyet. Átmentem a szobámba, minden cuccomat összepakoltam, s húsz perc múlva már bőröndökkel álltam Juss ajtaja előtt, arra várva, hogy kinyissa azt. Mikor már hatodszorra kopogtam, kinyílt az ajtó, Ő pedig beinvitált.
-Na végre. Már azt hittem azt ajtó előtt kell aludjak.-vetettem oda gúnyosan, mire megforgatta a szemeit. Azokat a gyönyörű, hatalmas, barna szemeket, amik...
~Állj le Marianne! Most állj le!-parancsolt rám az agyam, ami folyton okoskodik, s megmakacsol. Ha Ő nem lenne, akkor valószínűleg már Justin ágyában kötöttem volna ki, s talán boldogok lennénk együtt. Bár elég nehéz lehet agy nélkül élni, de én megoldanám, hiszen én vagyok Marianne Summer Braun, a rendíthetetlen. Csak hülyülök nyugi, még nem bolondultam meg. Még.. Teljesen elbambultam, s csak azt vettem észre, hogy Justin kezeivel hadonászik szemem előtt, s nevemet kántálja. Megráztam a fejem, ezzel kiugrasztva magamat a gondolataimból, vissza a csúf valóságba. Kérdőn pillantottam az előttem álló fiúra, aki felkuncogott.
-Este eljönnél velem vacsorázni?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.-válaszoltam, magamra erőltetve egy mosolyt, amiből aztán vicsorgás lett, de se baj.
-Akkor, én most elmegyek itthonról. Nyolcra legyél kész.-mosolygott, majd válaszomat meg sem várva elrohant. Nem értem, hogy hogyan tud folyamatosan mosolyogni, és pörögni. Mivel még sok időm volt, így a készülődéssel még vártam.

***

Nyolc óra lesz tíz perc múlva, én pedig teljes "harci felszerelésben" állok a tükör előtt, s magamat vizsgálom. Testemet egy rózsaszín, feszülős, combközépig érő ruha borítja, amely kiemeli a fontosabb testrészeket, lábamon fekete magassarkú fedi. Hajamat begöndörítettem, mely így vállig érőre ugrik fel, számra pedig, ruhámhoz hasonló színű rúzst kentem fel. Fogtam egy fekete kis táskát, s beletettem a telefonomat, a rúzst, és zsepit. Míg külsőmet néztem, az óra nyolcra váltott, s Justin is megérkezett, egy laza, mégis ünnepélyesebb szettbe. Felkarolt, s már indulhattunk is. Kíváncsi leszek. Az este még bármi megtörténhet..