Chapter Seven 1/2

2 nappal később

*Mary szemszöge*

Confident

Éppen a szállodai szobám teraszán ücsörgök, és a  Svájc csodálatos fővárosát Bern-t nézem. Ahogyan a nap utolsó sugarai halvány fény csóvákat löknek ki magukból, s aztán szép lassan, csendesen eltűnnek. Velem is így történt ez két napja. Szépen csendben eltűntem.

Senki nem keresett, ebből azt a következtetést sikerült levonnom, hogy nem volt hiba lelépnem onnan. Ma érkeztek Justinék is ide, ugyanis ez a turné következő állomása. Egy szállodába sikerült kerülnöm velük, de hál Istennek még nem találkoztunk. Próbálok észrevétlen maradni, nehogy valaki kiszúrjon, s aztán jöhessen a 'fejmosás'. Hirtelen jött ötlet gyanánt a fürdőbe vettem az irányt, ahol aztán sietősen lezuhanyoztam, hajat mostam. Felkentem egy alap sminket, majd belebújtam legcsinosabb ruhámba. Kiléptem a lakosztályom ajtaján, magamra kaptam a napszemüvegem és a kalapom. Igen, elég szánalmas, de így senki nem vehet észre. Mikor már megfelelő távolságra voltam, levettem magamról a rejtőzködéshez szükséges kellékeket, majd belevetettem magam az éjszakába. Elmentem Bern legismertebb szórakozóhelyére, ahol aztán egyből a pulthoz siettem. A nyolcadik feles után már elszállt minden gondom, és boldogan ugráltam a táncparketten. Nem gondoltam a problémáimra. Arra, hogy hiányoznak a többiek. Apa parancsolgatása, Carin anyáskodása, Ryan önzetlen szeretete, Fredo hülyeségei, Justin.. Ezek most mind eltűntek, s átvette a helyüket a boldogság, és a szabadság érzete. Elengedtem magam, és felhőtlenül boldog voltam. Mikor kitáncoltam magam-habár amit én a parketten lenyomtam nem igen nevezhető táncnak-Elmentem, s kértem még két felest. Aztán nemsokkal később eljött egy olyan pont, amikor azt éreztem ideje menni. Ez a bizonyos pont akkor jött felszínre, mikor rájöttem hülyeséget csináltam. Totálisan beszívtam két drogos pasival. Utolsó erőmmel tárcsáztam egy taxi szolgáltatót, majd nagy nehezen kiböktem a címet.

-Tíz perc és ott lesz egy autó a kis hölgynek.-mondta a vonal túlsó végéről, egy mély férfi hang, majd válaszomat meg sem várva nyomta le a telefont. Kimentem a klubb elé, s vártam. Vártam, és vártam. Aztán tíz perccel később megjött a várva várt taxi. Beszálltam, s a volán mögött ülő férfire pillantottam. Nem lehetett több huszonötnél. Izmos volt, haja tökéletesen volt belőve. Kicsit Justinra emlékeztetett, de mostanában mindenki rá emlékeztet. Asszem kezdek begolyózni. Egyszer csak unikornis kezdett szárnyalni előttem. Halkan felkuncogtam, majd megdörzsöltem szemeimet. Nem kellett volna szívni..

-Hová lesz a fuvar a kisasszonynak?-kérdezte az előbb említett úriember. Aztán rájöttem, hogy fogalmam sincs a szálloda nevére.

-Ömm.. Tudja van itt egy nagy szálloda. Arra.-mutattam egy irányba, miközben kuncogtam. Ő is felkuncogott, majd elindult. Asszem tudja miről van szó.

-Jake vagyok.-mondta mosolyogva.

-Én meg részeg.-nevettem, mire belőle is kitört a nevetés. Majd megfulladt, pedig ennyire azért nem voltam vicces. Mikor megérkeztünk ingyen elengedett, azt mondta: Szép hölgyeknek telefonszámmal kell fizetni!

Megadtam hát a számomat, majd egyensúlyérzékemmel hatalmas harcot vívva-hogy ne essek el-léptem be a szállodába. Beszálltam a liftbe, majd megnyomtam a '13'-ast. Még a lift felfelé haladt, én elgondolkodtam azon, hogy ez egy igencsak balszerencsés szám. Kuncogtam egyet, már nem is tudom min, majd mikor kinyílt az ajtó a szobám felé vettem az irányt. Én szerencsétlen nem találtam bele a zárba, aztán mikor már majdnem megvolt elejtettem a kulcsot. 

-Ó a francba!-üvöltöttem, majd lehajoltam az előbb említett tárgyért. Lépteket hallottam a hátam mögül, de nem foglalkoztam velük. Egyre közelebbről hallottam őket, de engem sokkal jobban érdekelt az a hülye kulcs, ami még mindig a földön foglalt helyet. Mikor nagy nehezen felkaptam, felegyenesedtem, s büszkén húztam ki magam.. Aztán mikor két kéz tapadt a derekamra, megfordultam, s anélkül, hogy az arcára néztem volna mostam be neki egy hatalmasat. Fájdalmas szisszenést hallottam, majd a hanghoz kép is társult. Elképedve néztem a velem szemben álló fiúra.

-Gyere.-suttogta, majd válaszomat meg sem várva kapta el a kezem, s húzni kezdett. Próbáltam ellenkezni, de sokkal erősebb volt mint én, emellett részegen tényleg semmi esélyem nem volt vele szemben. Egyszer elvesztettem az egyensúlyom, s hatalmasat estem volna, ha nem kap el. Kénytelen voltam szemébe nézni, amiben elvesztem. Csodás szemei voltak. Elpirultam, s úgy éreztem teljesen kijózanodtam. Persze ez nem így volt, mert a hülye unikornis már megint megjelent előttem. Én már megint kuncogtam, Ő pedig értetlenül nézett rám. Szemei egyszer csak elkerekedtek.

-Te szívtál?-kérdezte aggódóan, amit nem is értettem. Miért aggódik értem? Hisz alig ismer.

-Csak egy kicsit.-mutattam ujjammal a mértéket, majd felnevettem.

-Ó Istenem segíts!-mondta, majd berántott egy szobába. Mikor becsukta az ajtót felém fordult. Büszkén vettem észre, hogy tenyerem nyoma még mindig arcán díszeleg.