Chapter Six

Just Give Me A Reason

Éppen a kórház folyosóján ülünk, s Selena eredményeire várunk. Mindenki másképp reagált az esetre, némelyek eléggé megleptek. Ryan-t és Fredo-t például egyáltalán nem érdekli, hogy mi van Selenával, Justin-t viszont annál inkább. Eléggé összevesztünk, ugyanis szerinte tudnom kellett volna, hogy Selena allergiás a fahéjra. Persze, tudnom kellett volna. Mi vagyok én látnok? Ennél már csak apa lepett meg jobban, aki Juss-hoz hasonlóan engem hibáztat. Igazából a két fiún kívül mindenki engem hibáztat. A ma esti koncert után indultunk volna tovább Svájcba, de úgy tűnik maradunk még egy éjszakát. Meguntam már a kórházban eltöltött órákat, perceket, így úgy döntöttem, visszamegyek a hotelbe.

-Én hazamegyek.-suttogtam halkan a többieknek, akik pár gyilkos pillantással jutalmaztak. Komolyan úgy tesznek, mintha az egész az én hibám lett volna. Nem én vagyok Selena legnagyobb rajongója, vagy legjobb barátja, hogy tudnom kéne mire allergiás. Nem hogy Justin, de még apa sem hisz nekem, hogy nem direkt tettem. Ez azért eléggé fáj. És ekkor eldöntöttem. Elhagyom a turnét. Mikor hazaértem elkezdtem pakolni a cuccaimat. Mindent bevágtam a bőröndbe, s miután összepakoltam fogtam egy papírt, és egy tollat, s belefogtam egy levél írásába.

Kedves Mindenki!

Sajnálom, hogy Selena kórházba került, de ti is beláthatnátok, hogy ez az egész nem az én hibám. Nem tudhattam, hogy Ő allergiás a fahéjra. Na mindegy. Gondolom most mindenki utál engem, így döntöttem. Nem akarom itt rontani a levegőt, akadályozni a munkát, s feszültséget csiholni, ezért úgy határoztam a legjobbnak, ha elmegyek. Mikor ti ezt a levelet olvassátok, én már valószínűleg egy Torontóba tartó repülőgépen fogok ülni, s visszacsöppenek a régi, unalmas életembe. Jó volt ez a két hét veletek, és hiányozni fogtok, de így mindenkinek jobb lesz. És akkor még pár embertől személyesen is elbúcsúznék.

Apa! Nagyon fáj, hogy nem nekem, hanem Selenának hittél, de nem haragszom rád, csak fáj. Mikor felkerestél, ezt most nehéz lesz elhinni, de én voltam a világ legboldogabb embere. Örültem, hogy végre találkozhatok veled, és úgy gondoltam, talán rendbe jön a kapcsolatunk, de lásd be, ez már sosem lesz olyan, mint amilyen volt. Kívánom neked, hogy légy boldog az életben, még akkor is, ha én nem vagyok melletted. Szeretlek Apa!

Ryan és Fredo! Mindennél jobban örülök, hogy megismerhettelek titeket. Bennetek tényleg igaz barátokra leltem, és nagyon sajnálom, hogy mindent tönkretettem. Sajnálom, hogy nem búcsúztam el tőletek rendesen, és azt még jobban sajnálom, hogy rossz barát vagyok. Remélem, fogunk még találkozni az életben, és remélem nem fogtok megutálni. Szeretlek Titeket! Vigyázzatok magatokra, és érezzétek jól magatokat a turné további részén.

Selena! Sajnálom, hogy a kapcsolatunk egyáltalán nem sikerült valami fényesre, és azt is sajnálom, hogy fahéj került a kávédba, de hidd el, nem tudtam, hogy allergiás vagy rá. Kívánom neked, hogy légy boldog Justinnal, és kérlek ne haragudj rám, én sem haragszom rád. Vigyázz a fiúkra, és ne hagyd, hogy hülyeséget csináljanak. Örülök, hogy megismerhettelek, bár néha a pokolra kívántalak...Sok sikert!

Justin! Utoljára hagytalak téged. Annyiféle érzés kavarog bennem veled kapcsolatban. Az elején ellenszenves voltál, de aztán ahogy megismertelek kellemeset csalódtam benned. Nyomulósnak tartottalak, de bírtam benned, hogy nem adod fel. Mikor veled aludtam, és éjszaka beszélgettünk, akkor valami megváltozott bennem, veled kapcsolatban. Úgy éreztem, neked mindent elmondhatok, és melletted biztonságban éreztem magam, de közben mégsem, mert ott volt bennem egy kis félelem is, hogy te is csak egy olyan fiú vagy, akinek minden lány, csak egy éjszakára kell, de bebizonyítottad, hogy ez nem így van. Sajnálom, hogy el kell menjek, és így tönkrement, a még nem is létező kapcsolatunk. Lehet, hogyha itt maradok, talán kialakul kettőnk között valami kapcsolat, de tudom, hogy ennek így kellett lennie. Esetleg, ha összejövünk, én beléd szerettem volna, és a vége úgyis az lett volna, hogy szakítunk, és én összetörök. Ez nem lenne jó, de mindegy, ez van, ez már úgysem történhet meg, mert nagy valószínűséggel sosem látjuk már egymást. Köszönöm, hogy részt vehettem a turnédon, még akkor is, ha csak két hétig, és az egész ilyen csúnyán ért véget. Sok sikert a továbbiakban!

A többieknek csak annyi, hogy sajnálok mindent. Sajnálom, hogy csalódást okoztam nektek, hogy mindenki miattam idegeskedett, és azt is, hogy a terhetekre voltam. Érezzétek jól magatokat a turné további részében. Remélem nem haragszotok rám. Szeretlek titeket, és hiányozni fogtok! Puszil és ölel titeket: Mary. ♥

Mikor befejeztem, egy könnycsepp gördült ki, ami a lapra hullott. Gyorsan megtöröltem szemeimet, a papírt pedig észrevehető helyre raktam, s elindultam. Hála Istennek, a reptér gyalog volt húsz perc, úgy viszonylag gyorsan kiértem. Vettem egy jegyet, de úgy döntöttem-mivel elég sok pénz van nálam-elmegyek Svájcba. Már nagyon régóta látni akarom a várost, és mivel emiatt a kis incidens miatt most kihagytam, így egyedül, de bepótolom. Hallottam a hangosbemondóban, hogy a gépem hamarosan indul, így fogtam magam, s felszálltam rá. Az szép lassan elindult felfelé, s ez azt jelentette számomra, hogy ennyi volt. A könny patakokban engedett magának utat szememből. Először nem értettem miért sírok, de aztán rájöttem, hogy a két hét alatt a szívemhez nőttek. Szeretem Őket, és hiányozni fognak, de ennek itt és most vége szakadt. Vége.

*Scooter szemszöge*

Ideges voltam magamra, amiért úgy beszéltem Mary-vel. A többiek is bocsánatot akartak tőle kérni, így miután Selenával beszéltünk, hazafelé vettük az irányt. Justin kitalálta, hogy vigyünk virágot és plüsst neki, így bementünk a közeli plázába. Mire végeztünk, már mi is felszabadultabbak voltunk, s boldogan mentünk haza lányomhoz abban reménykedve, hogy megbocsájt. Mikor beléptünk a fiatalok lakosztályába, síri csend volt. Ryan bement a szobába, mi addig a nappaliba ültünk le, s vártuk, hogy kihozza Mary-t. Ekkor észrevettem egy levelet az asztalon. Megfogtam, s elkezdtem olvasni. Hitetlenkedve olvastam a sorokat, amik kezdtek összemosódni, a könnyek miatt, melyek megtöltötték szememet. Nem hiszem el, hogy két hétre kaptam vissza a lányomat, és máris elmegy. Az én hibám az egész. Ha nem bántom Őt, és normálisan beszélek vele, még mindig itt lenne.

-Basszus. Mary cuccai nincsenek a szobába.-jött ki Ry, majd idegesen kapkodta a fejét, s megállapodott rajtam.

-Elment.-mondtam, majd elkezdtem felolvasni a levelet.-...Sajnálom, hogy Selena kórházba került, de ti is beláthatnátok, hogy ez az egész nem az én hibám. Nem tudhattam, hogy Ő allergiás a fahéjra.-olvastam szomorúan Mary mondatait, majd átnyújtottam valakinek, hogy folytassa. Én már nem bírtam tovább, sírni kezdtem. Nem érdekelt, hogy a többiek is látják, muszáj volt kiadnom magamból.

*Ryan szemszöge*

A többiek nagyon durván beszéltek Mary-vel, nem is csodálom, hogy szegény lány elment. Iszonyatosan szomorú voltam, mert Őt tartottam 'legjobb barátnőm'-nek. Mindenkit sokkolt, hogy elment. Scooter, Pattie, és még Carin is sírt. Kenny, aki mindig boldog, most szomorú és kétségbeesett volt, Fredo szemei könnyeztek, de nem engedett utat nekik, én nem tudtam mit csinálni, Justin pedig csak ült, és bámult ki a fejéből. Láttam rajta, hogy csalódott, amit meg is értek. Elment. Talán örökre elment, és mi is jól tudjuk, hogy ez csak a mi hibánk, nem az övé...