Chapter Two

^^KONCERTEN^^

Come & Get It

Justinnal tegnap este óta nem is beszéltünk, folyamatosan szúrós szemekkel néz rám, ugyanúgy, ahogyan Selena. Ő dühöngött tegnap este is, úgyhogy biztosan nem fogok odamenni bocsánatot kérni, mert nincs miért. Éppen itt ülünk az arénában, s az uraságot várjuk, aki természetesen késik. Selena kiharcolta magának, hagy énekelhessen Justin előtt. Szegény csajnak borzalmas hangja van, de most lényegtelen. Holnap jönnek meglepetésvendégek, akik majd különböző helyeken lépnek fel Juss előtt, s addig velünk fognak utazni. Holnap után megyünk Olaszországba, ott egy hetet töltünk, s hála istennek szállodában leszünk.

A koncert nagyszerűen sikerült, mindenkinek nagyon tetszett. A többiek még maradtak képeket csinálni, de én már visszajöttem a buszba. Utálom a sikítozó lányokat, meg a tömeget. A buszon elszaladtam zuhanyozni, majd bebújtam az ágyba, elővettem a laptopom, s felmentem Twitterre, Instagrammra. Sok követőm van, az apám miatt, és szerintem az is közre játszik, hogy Justin bekövetett. Nézegettem a dolgokat, posztoltam párat, majd kimentem a konyhába, ahol Ry szorgoskodott.

-Hát te?-kérdeztem meglepődve, mert azt hittem mindenki ott maradt.

-Visszajöttem, és éppen vacsorát csinálok. Neked is?-nevetett, mire bólintottam.

-Figyu...nem tudod, hogy Justinnak mi baja?-kérdeztem halkan, s végig kerültem a szemkontaktust.

-Valami olyanról beszélt, hogy kiposztoltál egy közös képet, és az újságírók rákattantak.-értetlenkedett Ryan, de ettől a mondattól nekem is felszaladt a szemöldököm. Nem én posztoltam ki, hülye ez?!

-Azt rohadtul nem én raktam ki, de ha ez a nagyokos elolvasta volna a cikket, oda van írva, hogy valaki lefotózott minket. Úristen.. Hogy lehet valaki ennyire gyökér?-idegeskedtem, s közben fel-alá mászkáltam a nappaliban. Butler csak nevetett rajtam, majd folytatta a vacsora készítését.

Megkajáltunk, de a többiek még nem voltak sehol, így kitaláltuk, hogy megnézünk egy filmet. Kiválasztottam egy szerintem tök jó filmet, de Ryan unta, ezért elkezdett csikizni, s közben kergetett a lakásban. Én már dőltem a nevetéstől, de Ő még mindig nem hagyta abba. Mikor elkapott, ledobott a kanapéra, rám ült, s úgy csikizett tovább. Éppen a kanapén fetrengtem, közben ütöttem, hogy hagyja abba, mikor valaki megérkezett.

-Khm...-köhögött mögülünk, Justin (?).

-Igen?-kérdeztem felvont szemöldökkel, mert nem volt sok kedvem ehhez a bunkóhoz.

-Ryan ne itt baszd meg.-kacsintott Justin, majd elindult be, de én utána rohantam.

-Mit képzelsz magadról?-förmedtem rá ingerülten, és egy hajszál választott el attól, hogy felképeljem.-Ki vagy te, hogy így beszélhetsz?

-Justin Bieber.-kacsintott, s olyan "én győztem" mosolyt eresztett felém.

-Kicsit elvagy szállva magadtól nem gondolod?-üvöltöttem rá, mire Ő egy lépéssel közelebb jött.

-Neked pedig nagy a szád. Nem gondolod?-lépett közelebb, s csak az egyik szemöldökét vonta fel.

-Nem gondolom.-suttogtam a szájába. Mire Ő rátapasztotta száját enyémre, s szenvedélyesen csókolt. Nyelve bejutást kért számba, amit meg is kapott, így az táncra hívta enyémet. Ekkor kinyílt az ajtó, s Selena lépett be rajta.

-Ti meg mit csináltok?-nézett ránk, dühös, vérben forgó szemekkel.

-Jobb lesz ha megyek.-suttogtam, majd kislisszoltam a szobából.

Bent hatalmas vita kerekedett, de ez engem nem hatott meg. Végig a csókunkon járt az eszem, s azon, ebből mekkora balhé lesz. Mikor eszembe jutott, ujjamat akaratlanul is számhoz érintettem, de tudom. Ez csak egy hiba volt. Ennek nem szabad megismétlődnie. Mikor elhallgattak az emberek, én úgy döntöttem alszok.

Reggel fáradtan keltem, gyorsan rendbe szedtem magam, majd elmentem reggelizni. Még mindenki aludt, korán volt, így gondoltam megnézek egy filmet. Választásom egy szomorú, elvont, romantiukus, hangulatomnak megfelelő filmre esett. Szerelmünk Lapjai.

"Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem."

Bőgtem mint valami idióta. A könnyek hullottak végig arcomon, mert tudom, engem soha, senki nem fog így szeretni, mint Noah Allie-t.

Még mindig zokogtam, mikor Alfredo lépett ki szobája ajtaján, s rémülten kapta rám tekintetét.

-Mi a baj Mary?-kérdezte aggódóan, mire én a tévére mutattam. Leült, s velem együtt kezdte el nézni. Húsz percen belül, már Ő is zokogott. Egymás nyakába borulva bőgtünk, mikor megjelent Ry, s Ő is csatlakozott hozzánk. Ott ültünk, s hárman bőgtünk. Már vége volt a filmnek, de mi még mindig csak sírtunk.

-Mi a baj csajok?-jött ki lányos hangot imitálva Justin.

A két fiú egyből felpattantak, megtörölték szemeiket, majd nagyfiút játszva "én ugyan nem sírok egy ilyen hülyeségen"-nel lerendeztek mindent. Persze én tovább bőgtem, de Justin még mindig nem tudta mi bajom, így leült mellém, s arcomat kezdte fürkészni.

-Mi a baj Mary?

-Engem sosem fognak úgy szeretni mint Noah szerette Allie-t.-néztem rá halál komolyan, majd egy újabb könnycsepp gördült ki szememből. Juss értetlenül meredt rám, gondolom nem sűrűn néz ilyen filmet.

-Öhh.. Nekem ma próbám lesz, már Olaszba vagyunk. Maradsz itt, vagy jössz?-kérdezte, mire én egyből tudtam a válaszom.

-Maradok.-mondtam, mire láttam a csalódottság apró szikráját szemében, de azonnal el is illant. Bólintott, majd elment. Én bevonultam szobámba, majd lekaptam ruhámat, s itthoni szettemet utcaira cseréltem. Gondoltam addig várost nézek, míg ezek próbán poshadnak. Ők már elmentek, így én magyarázkodás nélkül indulhattam utamra.

-Helló.-jött oda hozzám, egy egész helyes, szőke, magas srác.-Jamie vagyok.

-Mary.-mosolyogtam rá.

-Lenne kedved egy városnézéshez? Eléggé ismerem a helyet, így eltudlak vinni a legnagyobb látványosságokhoz.-mosolygott rám, iszonyú helyesen.

-Benne vagyok.-mondtam, majd el is indultunk.

Az egész nap irtó jó volt, csak kicsit hosszúra húzódott. Tízkor értem a turnébuszhoz, amit holnaptól egy hétig szállodára cserélünk, de ma még a buszon kell aludni. Fáradtan léptem be az ajtón, gondoltam elmegyek zuhanyzok egy jót, majd alszom. Gondoltam...

-Mary Braun! Mégis hol a fészkes fenében voltál?-förmedt rám apám idegesen, s mikor körbenéztem a lakásban, jó pár szempár leste minden egyes mozdulatom. Mindenki itt volt.

-Városnézésen.-feleltem flegmán, ugyanis semmi kedvem nem volt társalogni. Magányra volt szükségem.

-Akkor ezt mivel magyarázod?-rakta elém telefonját, amin friss cikk volt. Bele is kezdtem az olvasásba.

"Justin Bieber menedzserének, Scooter Braun-nak lányát, ma Olaszország fővárosában kapták le, amint egy szőke szépfiúval sétál, miközben egymás kezét fogják. Szemtanúink elmondása szerint a pár nagyon jól érezte magát, s már folynak is a találgatások. Mrs. Braun új barátra tett szert? Esetleg csak ismerős? És mi van Bieber-rel?

HAMAROSAN ÚJABB FEJLEMÉNYEKKEL ÉRKEZÜNK!"

- Ő Jamie.-mondtam fapofával. Apám forrt a dühtől, a többieken más érzelmeket véltem felfedezni. Pattie, Jeremy és Carin aggódtak. Kenny szomorú volt, Alfredo és Ryan, mintha csalódottak lennének, Selena önelégült képétől rosszul voltam, de ami még jobban megfogott. Justin.. Justin lenéző pillantásokat vetett rám, majd elhagyta a nappalit, s a szobája ajtaját olyan erővel csapta be, hogy az egész házban hallani lehetett.

-Ehhez most túl fáradt vagyok.-mondtam, majd mielőtt bárki, bármit mondhatott volna, a szoba felé vettem az irányt, amit kulcsra zártam, hogy még véletlenül se jöhessen be senki.